Kedves Olvasó, Te, ki a virtuális világegész sokaságában tévelyegsz! Fogadd szeretettel ezt a most indult, on-line folyóiratot, melyet évek óta szerettem volna létrehozni, de csak most volt alkalom és tudás, hogy az indulás meg is történjen. Szándékom szerint a szépség és az áldott alkotás színtere lesz, legyen az a Művészet bármely ága, vagy akár a társadalom alapegysége, a Család (mely nélkül se társadalom, se művészet nem létezhet!!!), és legyen bár ősi és/vagy modern, a lényeg mégis csak az, hogy mi hogyan hat az emberre, az ember lelkére. Tenni a jót, hogy a jó és a szép növekedjen, hogy az ember mára szinte teljesen elvesztett hitele visszatérjen, és ehhez a Fény, a Jóság, a Szépség, az Érték stb. legyen az útravalónk! Ezen gondolataimat talán az alábbi vers támasztja alá a legjobban, mely szintén január 13-án született meg, ahogy ez a virtuális folyóirat (azaz napló!) is! Az írás, de minden művészet csak akkor hat igazán, ha megrendít, ha általa többek - túlzott földiességünk helyett szinte égiek! - leszünk, ,,szellemi szent kötődésünk" szeretetteljes összefogásra serkent mindenkit a jobbításért és a jobbulásért!
Ősbizakodó szeretettel:
JulCSIllag (Polgár Julianna)
POLGÁR JULIANNA
TIZENHARMADIK HÁLAÉNEK
(Fénymenyegző)
Gyönyörű Gyöngyszavúmnak
Jégvirággal ékes hómaradékra
hámlik és parázna porba foszlik
a FÉNY míg erejét elveszíti
a Világot körbekerítő KÖDben
Mert a Nap-Isten naponta
készül e menyegzőre a ,,mindigre
megérkező" háremes sötéttel
És egybekelnek emlékhadak is
mert a szellemi szent KÖtöDés
a leghevesebb HÍVÁS - aranyló
akarat - és a legáhítottabb mert
legkegyesebb kiszolgáltatottság
A ragyogás arcán a remény remeg
ránctalan rózsaszirommá és
a tündöklés terelhető tétova tanú
a Szent Kívánás Katedrálisában
(mintha fényév-távoli Fénypásztorom)
1996. január 13., Budapest
