NAP-ÚTON - KIRILLA TERÉZ ÉS OLÁH ZOLTÁN
(Baley Endre írása 2013. február 18-án, a MÍSZ-ből)
.jpg)
Tegnap este a Napút szervezésében Kirilla Teréz és Oláh Zoltán költők könyvbemutatóján voltam. A párosítás óriási kihívás a kontraszt miatt, de Szondi György zseniálisan tette mégis ezt, ahogyan az estet is remek - néha szarkasztikus humorával kifejezetten hahotázó - hangulatúvá varázsolta. A megjelent érdeklődők száma úgy 40-50 lehetett, de meglepve láttam, végre egyszer talán nem én vagyok a legfiatalabb a magam ötven évével.
--
Kirilla Teréz... Az eddig leginkább kiváló műfordításairól ismerhetett, Partiumbóll származó, fiatal költőnő lírája döbbenetesen erős. Hihetetlen metaforikus burjánzásokkal úgy füröszt meg bennünket a fájdalom folyójában, hogy amikor visszatérünk a jelenbe, bármikor készen álljunk újra átélni azt, amit a vers katarzisa tett velünk. Túlzás nélkül állíthatom, a hallgatóság követelte volna az újabb folyóbéli verspokoljárást, akár Varga Tamás, akár maga a költőnő olvasta fel. Kirilla Teréz maga az alázat, a szerénység. Költészete Pilinszky-alapokra épül, de hajlamos lennék Kirilla-alapoknak nevezni inkább. Új hang, derengő Pilinszky-filozófiával. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat fogunk még hallani róla, és nagyon nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe a most megjelent Vándorló akkordok című kötetét.
--
Az est második fele - Oláh Zoltán: Virágom, virágom című kötetének bemutatójával - valóban teljesen más hangulatban, de a kontraszt ellenére is azonos irányban folytatódott. A költő hetedik kötetében gyönyörű szerelmes versekkel ismerkedhettünk meg, de mindezt remek humorral fűszerezett, Szondi-Oláh szólamokkal kísérve. Zoltán barátom hosszú idő óta először jelent meg az Írószövetségben, ráadásul saját könyvbemutatón. A részegítő hangulatban bizony csupán Szondi Gyurin múlt, hogy ezen szerelmes versek múzsái és Zoltán múltbéli intim pillanatairól ne kapjunk megfelelő részletességű leírást. A felolvasott versek - bár Zoltán meglehetősen régóta barátom - még rám is meghökkentő erővel hatottak Varga Tamás tolmácsolásában. Míg Kirilla Teréz könyörtelen szókapcsolataival szinte az arcomba vágta lelki bugyrainak rezdüléseit (és itt újra megjegyzem, mindezt úgy, hogy szinte kikérem magamnak, amiért csak ennyit vágott hozzám), addig Oláh Zoltán allegóriákkal, metaforákkal, metonímiákkal (és metró helyett velem) érkezett. Oláh Zoltán Utassy József tanítványa, és bár megkérdőjelezhetetlen a hatás, mégis egy önálló, igazi oláhzoltános líra. Ez a hang ugyanígy megtalálható azonban ,,keményebb" verseiben is. A Pakson egyedül élő költő remélhetőleg még sok hasonló élménnyel gazdagít bennünket.
--
Az est végezetével a közönség reflektálhatott. Név nélkül megemlíteném itt, hogyan summázta valaki ezt a kontrasztokkal teli, mégis remekül sikerült estet: ,,xy vagyok, többen is ismernek itt, és csak annyit fűznék hozzá, hogy rendkívül üdvözítőnek tartom az igazi költészet újbóli megjelenését az Írószövetségben.".
(Leközlő:
Polgár Julianna
(szerkesztő-riporter - Duna TV, MTI - gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
főszerkesztő – POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))
