KASSAI FRANCISKA
Napfivér, Holdnővér
(Zefirelli filmjére gondolva Szigligeten)
Ó, de jó így hallgatni,
s nézni e tájat halk derűvel!
Testvéreim: az aranysugarú nap,
és a telehold ezüstje.
Testvéreim a csillagok, s a madarak...
De honnan ismerősek ezek a szavak?
Assisi Szent Ferenc szólott ily lelkesülten,
ő, akinek lelke csordultig volt hittel,
aki téglát téglára rakva építette templomát,
a valóságban is; a két kezével,
és képzeletében; Istenhez emelt forró szivével,
csak akkor pihenve mikor a fázó koldust
- barátját - betakarta.
így kellene élni téglát téglára rakva,
s erőt nyerni a szeretetben és a barátságban.
„Keveset tégy, de azt jól” - a Naphimnusz
nyomán Donován így mondta dalában.
Ó, Istenem, milyen nehéz lett a szivem!
Milyen másként élünk mi; sűrű rajokban,
égretörő milliós városokban!
Hisz oly sokat teszünk, és oly gyakran rosszul.
Ideálunk messze, múlt édenbe veszve,
s a káosz itt az úr, s nem a Kozmosz,
nem az Isten értelmes rendje.
A tudás almája keseredik egyre.
---------
(Leközlő:
Polgár Julianna
(szerkesztő-riporter - Duna TV, MTI - gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
főszerkesztő – POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))
