Bráda Tibor
festőművész (Karcag, 1941. szeptember 18.)
ÉLETÚT
,,Két bátyám után harmadikként láttam meg a napvilágot. Elég későn. Apám (gimnáziumi tanár) azt mondta, hogyha a gyerek fiú lesz, legyen pap, ha leány, akkor meg Piroska. Anyám (tanítónő) másként döntött: egyik se lettem. A második világháború ellenére jó dolgok is történtek velünk gyermekkorunkban. Időnként a holland református egyház segítségét élvezhettük. A menekülésekről azt hittem, hogy kirándulunk.
Apám elvesztése viszont az egész életünkre rányomta a bélyegét. Harminc évig vártuk a hazajövetelét. Rengeteg iskolába jártam, és mindegyikben csak rajzolni szerettem. Végül Albertirsán egy képzőművészeti főiskolát végzett apáca rajztanárnő segített a pályára: Puruczky Mária.
A Török Pál utcai gimnáziumban, Ujváry Lajos osztályában talán életem legpörgőbb, legizgalmasabb éveit éltem. Tudom, hogy minden osztály a legjobb, de a mienk is az volt. 1956-ban mindjárt egy forradalommal kezdtük a tanulmányainkat. A két lövöldözés között alig telt el másfél évtized, nekünk szinte ez megszokott állapot volt. A főiskola már gyötrelmesebb időszaka volt életemnek 1960-tól 1967-ig. Grúber Béla és Georges Rouault kegyetlen terhekkel nehezítették tanulmányaimat. Szentiványi Lajos könnyed, ragyogó koloritja, kitűnő franciás szelleme sem tudta teljes mértékig megadni festészeti szabadságomat.
Nagyon fiatalon kezdtem a tanítást a Képzőművészeti Egyetemen, talán ezzel is várhattam volna. Hiszen azokat a feladatokat, amelyeket nekem kellett volna megoldanom, a hallgatóktól megoldva kaptam vissza.
Életem során rengeteg társadalmi munkát végeztem – mindig a szakmáért.
Úgy látszik, ez egyeseknél eleve elrendeltetés dolga (Isten csapása). Most a magyar festészet napjának szervezése a mániám.
Nagyon sok kiállításom volt eddig (ezt másutt a curriculum vitae tartalmazza).
Különösen szeretek a családommal kiállítani: festőművész feleségemmel, Deák Ilonával, bőrműves nagyobbik leányommal, Bráda Judittal, keramikus kisebbik leányommal, Bráda Enikővel. Ezt külföldön is és hazánkban is szívesen vállaljuk.
Karcagi születésem folytán a gyerekkorom egy részét a berekfürdői üveggyár közelében töltöttem. Így volt alkalmam beleszeretni az üveg ragyogásába. Nincs az a festék, amelyik versenyezni tudna a nap által megvilágított színes üveggel. Nemsokára elkészül az ötvenedik üvegfestményem.
Talán pont azért, mert az előbb említettnek az ellentéte, a másik szerelmem a pasztell. Bársonyos, lágy, kissé visszafogott színeivel más mondandókat hordoz.
Köszöntöm mindazokat, akik értőn és elfogultságok nélkül tudják élvezni azokat az örömöket, amelyeket csak a festészet tud nyújtani!"
KIÁLLÍTÁS
,,Életem nagy részét az üvegfestészeti és mozaik megbízások teljesítése, a táblakép festészet és a létrejött művek bemutatása tölti ki. A Magyar Festészet Napja ötletgazdája és főszervezője, a kuratórium elnöke vagyok. Feleségemmel együtt nyaranként a horvátországi Jelsa városka (Hvar sziget) művésztelepén dolgozunk, ahol az Adria fenséges látványa és a horvát települések bája egy életre meghatározó élményünkké vált. Szeptemberben pedig a romániai Felsőbányai Tájképfestő Táborban próbáljuk a táj látványa adta gondolatainkat vászonra és papírra vinni."
_____________________________________________________________________
(Fotó: Bráda Tibor ill. megbizottja, valamint JulCSIllag-fotó®)
(Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
(szerkesztő- és fotóriporter – volt Duna TV, MTI - gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
főszerkesztő – POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))
