MÁTYÁS B. FERENC
FOHÁSZ III.
Verseimből szőtt
szűkös szemfedőmön át
ha kihantolsz
engem keress ne a patát
jaj Uram
arcomról sikálják képedet
tíz körömmel vájják
lelkemből a neved,
cseppenként pusztulok
miként a gleccserek
serkenő könnyeim
locsogó tengerek
szép időm lejárt,
csak Órám ketyeg
fényévnyire várnak
a világegyetemek –
(Leközlő: JulCSIllag)